|
2018-06-13 22:01:37, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Meggyesi Éva - Derűs az ég
Derűs az ég. Most napfényben fürdik a tegnap még alvó, halott vidék,
S élvezem, ahogy hajamba markol a fel-fel támadó tavaszi szél.
Tegnap még tél volt. Hó takart mindent, és az ereszen csüngő jégcsapok
olyan átlátszók, hidegek voltak, amelytől testem- lelkem megfagyott.
De most valahogy más színben látom a nemrég még fájó, könnyes tegnapot,
amelyben fájt, hogy fagyott szívemben szinte már minden, minden oly halott.
Új idők jönnek. Új szelek fújnak, s bár az erőm az érzem; egyre fogy,
hópelyhek szállnak sötét hajamra, mégis hiszem, hogy lesznek holnapok.
Hiába szórja hajam tövére fehér pelyheit s itt hagy oly vakon,
hogy ne lássam azt, ha sötét ruháján az éji égboltnak lesznek csillagok.
Nem tud letörni, s ameddig érzem, ereimben a vért, amely csobog,
minden egyes kis megdobbanástól érzem, tudom, hogy erősebb vagyok.
Néha még bánt és felsajog bennem, mint éj sűrűjében fénylő csillagok,
melyek miattad hunytak ki éppen, s olyankor érzem: szívem is vacog.
Mégis tudom, hogy amíg csak élek, s egyetlen apró remény felragyog,
szépnek látom a letűnő nappalt, habár az éjjel mindig egyre fogy.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MEGGYESI ÉVA |
|
|
|
Címkék: megdobbanástól, napfényben, megfagyott, csillagok, átlátszók, jégcsapok, égboltnak, szívemben, sűrűjében, felragyog, hópelyhek, olyankor, amelytől, amelyben, ereimben, pelyheit, felsajog, tegnapot, holnapok, szállnak, egyetlen, valahogy, meggyesi, hajamra, mindent, fagyott, ereszen, hidegek, színben, ruháján, könnyes, lesznek, élvezem, hajamba, letörni, miattad, fel-fel támadó, ereszen csüngő, letűnő nappalt, éjjel mindig, Meggyesi Éva,
|
|
Offline
